|
|||||
 |
kronológiák | » kisebbségtörténeti kronológia | |||||||||||||||||||||||
 |
|
||||||||||||||||||||||||
| találatszám: 6 találat | lapozás: 1-6 | ||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| észrevételeim vannak  | kinyomtatom | könyvjelzõzöm |
Névmutató: Miklósi Dénes 2001. június 11.Jún. 7-én Kolozsváron három helyszínen nyílt meg Tab címmel a képzőművészeti kiállítás. A kiállító művészek: Miklósi Dénes, Yvette Martini, Cosmin Pop, Szabó Péter és Csiki Csaba. /Öt művész alkotásai három helyszínen. Tab címmel szerveztek képzőművészeti kiállítást Kolozsváron. = Krónika (Kolozsvár), 2001. jún. 11./2014. június 4.Nyitott kapuk a kolozsvári unitáriusoknálKolozsvár a Magyar Unitárius Egyház bölcsője. Itt született egyházalapító és vértanú püspökünk, Dávid Ferenc. A 16. században az unitáriusokat kolozsvári vallás néven emlegették. A magyar unitarizmus és a Kincses Város elválaszthatatlanok egymástól. A Magyar Unitárius Egyház tagjai az egyház 445 éves történelme folyamán megannyi szellemi és közösségi értéket alkottak, melyekre büszkék lehetnek mind a mai unitáriusok, mind a más felekezetű kolozsvári polgártársaink. Az unitárius értékek felmutatása céljából tavaly szeptemberben nagyszabású rendezvénysorozatot szerveztek a kolozsvári unitáriusok, amelynek a Nyitott kapuk a kolozsvári unitáriusoknál nevet adták. Programjaik kedvező fogadtatása arra buzdította a szervezőket, hogy idén is megszervezzék e rendezvénysorozatot. A június 11–15. közötti napokra időzítve, a tavalyihoz hasonló lelkesedéssel állították össze programjaikat, amelyek között – remélik – mindenki talál a maga számára érdekeset. Az idei rendezvény központi témája a zene. Minden nap, kicsik és nagyok egyaránt, a zenével, annak szépségével, fontosságával és értékével ismerkedhetnek meg. A zenés lehetőségek, koncertek, előadások mellett, a szervezők más jellegű programokat is előkészítettek, annak érdekében, hogy valóban válogatni lehessen közöttük. Idén is várják mindazokat, akik a Dávid Ferenc utcában sétálnak, hogy kapcsolódjanak be az unitárius utca tevékenységeibe, vagy térjenek be a templomba, kicsit elcsendesedni napközben. A programok mindenki számára nyitottak – felekezeti és nemzeti hovatartozástól függetlenül! Program Nulladik nap, kedd, június 10.: 18.00: Vadrózsák népdaléneklő vetélkedő. Helyszín: a János Zsigmond Unitárius Kollégium Orpheusz terme. Vadrózsák népdaléneklő vetélkedő Sorozatindítás szándékával engedjük útjára a Vadrózsák népdaléneklő vetélkedőt, amelynek célja a népi énekhagyományunk ápolása mellett a tehetségkutatás és -támogatás. Idén a vetélkedni szándékozó gyerekek három korcsoportban léphetnek fel (I-IV., V-VIII., IX-XII. osztályosok), egy-egy szabadon választott népdallal. A fellépők számára a népviselet ajánlott, de nem kötelező. Szerda június 11.: 18.00: Nyitóünnepély: A köszöntőbeszédek után kórustalálkozóra kerül sor. Helyszín: a belvárosi unitárius templom. 18.30: Kórustalálkozó: Fellépnek: a Houston-i (Amerikai Egyesült Államok) unitárius-univerzalista gyülekezet kórusa, a Guttmann Mihály Pedagógus kórus, az Alsófelsőszentmihályi Vegyeskar, valamint a János Zsigmond Unitárius Kollégium két kórusa. 20.00: Szeretetvendégség a templom udvarán (rossz idő esetén a JZSUK tornatermében). 20.00: The Score Band együttes koncertje a Culina nostra bisztró teraszán. Csütörtök, június 12.: 12.00: Unitárius utca programjai: Utcafoglaló: Bolhapiac könyvekkel, before I die, fotókiállítás, arcfestés, játékok, élő zene, nyeremények és még sok más érdekesség 17.00: Gyermekfoglalkozások az Unitárius Óvodában: hangszerkészítés, különböző zenés illetve zene témájú játékok. Helyszín: Unitárius Óvoda (Kossuth Lajos / 1989. Dec. 21. sugárút, 9. szám). 17.00: Az InstruMentor Egyesület tanévzáró hangversenye. Helyszín: Kolozsvár-Belvárosi Unitárius Egyházközség tanácsterme (Brassai Sámuel utca 6. szám.) 18.00: Zenelét. Vannak olyan emberek, akik egész életüket a zene bűvöletében élik meg. Gyermekkoruktól kezdve hangolják magukat arra, hogy egyre tisztábban, egyre szebben szólaltassák meg a Hangot. Rendezvényünk keretében a Zenész jelképes életét szeretnénk végigjárni, kezdve a még bizonytalan első próbálkozásoktól, a beérett, letisztázott hangokig. Különböző korú mestereket hívtunk meg, akik korról-korra, életszakaszról életszakaszra lépve vezetnek minket végig, saját példájuk által mutatva fel a zenész életét. Rendezvényünk a legkisebb, elemista diákzenészek előadásával kezdődik, majd lassan haladunk idősebb mesterek felé. Helyszín: a Magyar Unitárius Egyház Dávid Ferenc imaterme (Kossuth Lajos / 1989. December 21. sugárút 9. szám). 20.00-: Borkóstoló a Culina nostra bisztróban. Péntek, június 13.: 12.00: Unitárius utca programjai: Gyere ki az utcára!: Gyere ki, akárcsak gyerekkorodban, és játssz velünk! Lesz foci, lábtenisz, ping-pong, kézilabda, tollas, ugrálás, szaladás, jókedv, móka. Ha elfáradnál, kikerül a szelet zsíroskenyér is, mint annak idején. 17.00: Erdély unitárius pantheonja. Séta a Házsongárdi temetőben. Vezető: Korodi Alpár, a János Zsigmond Unitárius Kollégium történelemtanára. Találkozás a temető bejáratánál. 17.00: Zsíroskenyeres találkozó a templom udvarán: családos áhítat, gyermekjátékok, beszélgetési, ismerkedési lehetőség kicsiknek és nagyoknak. Helyszín: a belvárosi unitárius templom udvara. 18.00: Idős és ifjú Fekete Zsolt festmény- és fényképkiállításának megnyitója. A kiállítást megnyitja Miklósi Dénes az Andrei Mureanu Képzőművészeti Egyetem tanára. A megnyitón közreműködik: Koros-Fekete Fanni (hegedű). Helyszín: Kolozsvár-Belvárosi Unitárius Egyházközség tanácsterme (Brassai Sámuel utca 6. szám.) 19.00: Voices of silence búcsúkoncert a JZSUK udvarán. Szombat, június 14.: 12.00: Unitárius utca programjai: Street art, avagy művészet az utcában!: Az unitárius utca ezen a napon a szó legszorosabb értelmében lesz a művészetek találkozó helye. Kolozsvár egyik legkisebb utcájában találkozik ezen a napok a zene, ének, tánc, színház, grafika, karikatúra, tetoválás, kézművesség, kézügyesség, alkotás és fantázia. 12.00: Előadás: Solymosi Zsolt: Pete Seeger és az unitárius folk. Helyszín: Kolozsvár-Belvárosi Unitárius Egyházközség tanácsterme (Brassai Sámuel utca 6. szám.) 13.00: Szabad Szeminárium a Szentírásról. Előadó: Rácz Norbert Helyszín: Kolozsvár-Belvárosi Unitárius Egyházközség tanácsterme (Brassai Sámuel utca 6. szám.) 15.00: Nyári vásár a János Zsigmond Unitárius Kollégium udvarán. 17.00: Kolozsvár unitárius szemmel, városséta: a találkozás helyszíne: Óvár, Barátok temploma előtt. A séta során érintjük városunk unitárius érdekeltségű épületeit, azokat a portákat, ahol elöljáróink alkottak, tevékenykedtek egyházunk és magyar közösségünk javára. 18.00: Előadás: dr. Kovács Sándor: A régi unitárius graduálok. Helyszín: Kolozsvár-Belvárosi Unitárius Egyházközség tanácsterme (Brassai Sámuel utca 6. szám.) 19.00: Néptánctalálkozó, majd táncház a János Zsigmond Unitárius Kollégium udvarán. Nyári VásárNap címmel kirakodóvásárra kerül sor. A rendezvényen a gyerekek saját készítésű tárgyaikat mutatják be és árusítják. Változatos kézműves foglalkozások mellett hagyományos vásári hangulattal, néptánc-tanítással és sok más meglepetéssel várjuk azokat a gyerekeket és szüleiket, akik néhány vidám órát szeretnének ebben a közösségben eltölteni. Vasárnap, június 15.: 11.00: Istentisztelet a belvárosi unitárius templomban. Utána közös ebéd az iskola udvarán, vagy a tornateremben. 18.00: Daltutajok előadás a János Zsigmond Unitárius Kollégium Felvinczi György dísztermében, záróünnepség. unitarius.org. Erdély.ma 2014. szeptember 13.Fotónegatívok a Tranzit HázbanNapoca Hotel címmel Miklós Dénes kiállítása nyílik meg ma, szeptember 13-án, szombaton este 7 órakor a Tranzit Házban (Malom/Bariţiu utca 16. szám). Miklósi Dénes műhelyében a Făclia és az Igazság napilapok sajtófotó-gyűjteményével foglalkozik, amely a Minerva Művelődési Egyesület médiakutató központjában található. Az 1960-as, ’70-es és ’80-as évekből származó, körülbelül 70 000 darab 6x6-os fotónegatív egy párhuzamosan zajló kutatás során került Miklósi figyelmébe. Szabadság (Kolozsvár) 2015. szeptember 5.Gyújtópontban – Képek a múltból a Minerva ArchívumábanIsmerje fel magát, ismerőseit, a helyet, az időpontot, az eseményt! – ezzel a felhívással is indíthatnánk sorozatunkat. Ebben olyan sajtófotókat tárunk az olvasók elé, amelyeket a hatvanas évektől kezdődően a kilencvenes évek elejéig (1993-ig) készítettek az Igazság, a Făclia, továbbá (1989 decemberétől) a Szabadság napilap fotóriporterei. A Minerva Művelődési Egyesület (a Szabadság napilap tulajdonosa) lehetővé tette ezeknek a fotóknak a digitalizálását, 2014-től a Tranzit Házban, a Conset projekt keretein belül működő műhelyben pedig elkezdték a fényképek archiválását, a Minerva Archívum elkészítését. Jelenleg is zajlik a műhelymunka, a képek egy része máris megtekinthető, ezekből közlünk most sorozatunkban. Célunk, hogy olvasóink segítségével feltárjuk és megismerjük a múltat. Október 8-án közösségi találkozót tervezünk ebben a témában. Ki hol dolgozott? A Minerva sajtófotó gyűjtemény az 1965 és 1993 közötti kolozsvári Igazság és Făclia, majd 1989 decemberétől Szabadság napilapok fotóriporterei által készített felvételeket tartalmaz. A közel 50 000 6x6-os fotónegatívokból álló archívum az 1989-es fordulat után lett megmentve, és az elmúlt rendszer különféle hagyatékait, a propagandában használt anyagokat és dokumentumokat rögzíti, melyek tudatosan vagy tudattalanul felejtésre vannak ítélve. Hasonló hagyatékok vagy elvesztek, vagy lappanganak. Mostanáig a gyűjteményt a Minerva Művelődési Egyesület médiakutató központja őrizte, és zömében láthatatlan volt, kis részük került csak publikálásra a napilapok hasábjain. 2014-től a kolozsvári Tranzit Házban, a Conset projekt keretein belül működő műhelyben, a fotónegatívok átvilágítása, pozitívba való átültetése láthatóvá tette ezt a hatalmas képhalmazt. Az egy év alatt zajló digitalizálás után egy nyilvánosan hozzáférhető, lapozható, kutatható, interneten elérhető archívum létrehozása a cél. A képek hivatalos megrendelésre készültek és a társadalom különböző területeire nyújtanak betekintést: iparosítás, munkásélet, mezőgazdaság, városi és vidéki élethelyzetek, különböző hivatalos események stb. A műhely egy potenciális kutatási infrastruktúra létrehozásában igyekszik több irányból jövő intézményi és személyes/szakmai érdeklődést egybegyűjteni. Az érintett szakterületek között a következőket említenénk meg: ipartörténeti kutatás, munkásmozgalmi és szakszervezeti szociológia, antropológia, politikai gazdaságtörténet, fotográfia, képek előállítása és használata, művészetelmélet (pl. a művészeti reprezentáció és a társadalmi szerepvállalás szövevényes viszonya) stb. Alapgondolatunk az, hogy a központosított tervezés változatosabb megvilágításba kerüljön. Az október 8-ig tartó jelen montázssorozatunk csupán apró töredékeiben villantja fel azokat a perspektívákat és ismereteket, melyek összeolvasása segíthet közelmúltunk és jelenünk megértésében, felelősséggel azok iránt, akik mindezt az időt végigdolgozták. Célja felvezetni azt a közösségi eseményt, amelynek keretein belül eddigi tevékenységünket megismertessük, egyben partnereket keresvén elveszőben lévő tapasztalatok, tanúvallomások, megvalósítások és életutak feltárásához, a képek esetleges beazonosításához. Az esemény szervezői: Miklósi Dénes, Miklós Szilárd Szabadság (Kolozsvár) 2015. október 17.Találkozás Kolozsvár ipari múltjával fényképeken keresztülA kérdés egyszerű: ki hol dolgozott? Kiállítással egybekötött találkozónak, vagy találkozóval kezdődött tárlatbemutatónak is nevezhetnénk azt az újszerű, figyelemfelkeltő rendezvényt, amelynek a Tranzit Ház adott otthont. A kiállítási terembe belépő látogató Kolozsvár egykori ipari korszakában érezhette magát, az érzést és emlékezést az évtizedekkel ezelőtt virágzó gyárakról szóló korabeli kiadványok, régi fényképekről készült kitűnő minőségű nyomtatványok, vetített filmek idézték fel. A megnyitó összetett programot kínált: a Minerva Archívumából előkerült számtalan régi sajtófotót lehetett szemügyre venni a felismerés szándékával, hatalmas pannón kaptak helyet Cornel Rus nyugdíjas gépkarbantartó emlékezetből készített műszaki rajzai; mozizásra is alkalom nyílott – Fischer István 1971-ben készített riportfilmjét és a szervezők, Miklósi Dénes és Miklós Szilárd felvételeit sugározták. A találkozóra eljött idős emberek szívesen meséltek személyes emlékeikről. ÚJVÁRI ILDIKÓ Szabadság (Kolozsvár) 2017. július 24.A kolozsvári értelmiségiKántor Lajos meghalt. Mindannyian tudjuk, hogy ez nagy veszteség Erdélynek, a magyar kultúrának, a romániai népek demokratikus együttműködésének, a Duna-medencei szolidaritásnak, a romániai magyarság és Magyarország szellemi közelségének. Én nem tartoztam meghitt barátai közé, voltak közöttünk nemzedéki, ízlésbeli, világszemléleti és vérmérsékleti különbségek – de az idő teltével, bár megmaradtak, jelentőségük elhalványult. Méltatni szépírók, irodalomtörténészek és irodalomkritikusok fogják igazán, én csak olyasvalamiről írok most, amit nem szoktak hangsúlyozni tisztelői – talán azért, mert olyannyira nyilvánvaló, annyira magától éretődik. Kántor Lajos itt született Kolozsváron, itt élte le az egész életét, a kolozsvári Korunk szerkesztője – egy időben főszerkesztője – volt, és haláláig szorgalmas munkatársa. Lokálpatrióta is volt, mint a kolozsvári titkoknak az a néhány tudora, akiknek annyi hálával tartozunk – Asztalos Lajosra gondolok, meg Gaal Györgyre, meg olyan művészekre mint Miklósi Dénes, akinek a régi kolozsvári munkásfotográfiák gyönyörű kiállítását köszönhetjük –, de nemcsak lokálpatrióta. Egész egyszerűen megtestesítője volt a puritán, ám kultúratisztelő kolozsvári protestáns polgárembernek. Ez a kultúratisztelet elképesztő aktivitásra serkentette, nem volt ember, aki annyi kiállítást és színielőadást látott volna, annyi irodalmi eseményen vett volna részt, olyan mohón érdeklődött volna az erdélyi magyar irodalom minden tücske-bogara, szülővárosa minden írott és festett részlete iránt, mint ő. Olyan hagyományos erényekkel büszkélkedhetett – fáradhatatlan szorgalom, szűnni nem akaró bogarászás, kiapadhatatlan kíváncsiság, hagyománytisztelet, mértékletesség, kiegyensúlyozottság, nemcsak a zsenialitásnak, hanem a tisztes középszernek is az antiromantikus megbecsülése, a nyomtatott papírlap iránti fanatikus szeretet –, amelyek egy része régimódi és konzervatív. Csöppet se röstellte, hogy nem kedveli a túlzásokat, és az ő megfontolt középutassága, kedélyes nyugalma nem volt mesterkélt, hanem fölöttébb szerves. De éppen ez volt Kántorban az érdekes: ő volt az erdélyi modernség régimódi és konzervatív híve és krónikása, aki minden értékeset (mindent, amit ő értékesnek tartott) összegyűjtött volna a fészkébe, amit nem lehet másképp nevezni, csak így: a magyar Kolozsvár. A magyar Kolozsvár, a Kolzsváron meghonosodott, kialakult magyar kultúra – mindenféle történelmi csapásoknak hála (ez furán hangzik, de itt a helyi kultúra Trianon után virágzott ki igazán: a Korunk is emigránsok, ha tetszik, menekültek alapítása volt az 1920-as évek második felében) és persze e csapások ellenére – EGÉSZE volt Kántor Lajos életterülete. Valahányszor otthon jártam, naponta többször összeakadtam vele valamelyik utcasarkon, ahogy különféle irodalmi ügyekben loholt valamerre – Demény Péter a szép és igaz Kántor-nekrológjában így nevezi: „a szívós baktató” –, mostanára már a város elképzelhetetlen nélküle. Kevesen voltak annyira hűségesek a szülőföldjükhöz, mint Kántor. Nem érzelmileg: sokan vagyunk, akik szeretjük a városunkat. De ekkora kitartás, ilyen termékenység, ilyen szívósság, ilyen szolgálatkészség, ekkora alázat a matériával szemben: ritkaság. Ebben aligha ér bárki is a nyomába. Mindebben egy csomó minden távol áll tőlem, nem tagadom. Művészetkultusza nekem olykor kissé eklektikusnak tetszett. De mit számít ez. Ő gyűjtötte Erdély, mindenekelőtt Kolozsvár kincseit, ott vannak föllajstromozva rengeteg könyvében, nélküle ennek a helynek a története elmesélhetetlen. A transzilván patrióta, a kolozsvári értelmiségi, Kántor Lajos nincs többé. Máris hiányzik. Most látjuk csak, milyen nagy dolog az a látszatra csekély ambíció, amely hasznos akar lenni, amely szolgálni akar önként egy ügyet, egy várost, egy közösséget – egyszerre szerényen és rátartian, de fáradhatatlanul. Legyen neki könnyű a Házsongárd földje. TAMÁS GÁSPÁR MIKLÓS / Szabadság (Kolozsvár) lapozás: 1-6
(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2024 Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék
|
|
||||||||
